Hazaérkeztünk otthonról és azt hiszem ezt imádom a legjobban, amikor ismét visszatérhetek a már jól megszokott rutinjaimhoz. 🙂 A szokásaim rabja vagyok és egyáltalán nem bánom, főleg azért mert jónéhány szokásom azért a mindennapjaim része, mert én így szerettem volna, és mert létükkel engem szolgálnak. El sem tudom mondani mennyire jó ezt leírnom! 🙂

Nem volt ez mindig így. Még most is több időkezelési, gondolkodásbeli és érzésbeli szokásomon dolgozom. Nem, egyáltalán nem könnyű. Már a reggeli rutinom kialakítása is borzasztó türelmet igényelt magamtól és úgy veszem észre, ahogy haladok ezen az úton a gondolatok és az érzelmek irányába; egyre kifinomultabbak azok a mintázatok, amik észrevétlenül befolyásolják a mindennapjaimat.

A szokásaim kézben tartása mindig is belső igényem volt. Jó ideje azt tartom, hogy az önállóság útján az első lépés saját szokásaim kézben tartása. Volt idő, amikor sikeresebb voltam ebben – például, amikor 2 év alatt érettségiztem le kitűnő eredménnyel. Mindezt úgy, hogy minden pillanatát élveztem. 🙂 Közben hetente több alkalommal iskola előtt, hajnalban még úszni jártam. Micsoda energiát és tetterőt tudtam akkor magaménak! Azonban az elmúlt éveim inkább arról szóltak, hogy a legtöbb próbálkozásom tiszavirág életű volt, és maradandó eredményt nem tudtam felmutatni.

Talán mostanra elmondhatom, hogy nagy változást ebben az inzulinrezisztencia hozott az életembe, mert a tetteket nem halogathattam tovább. Arra sarkallak Téged is kedves olvasóm, hogy tedd meg az első lépéseket és tarts ki a döntésed mellett, hogy mielőbb élvezhesd a saját életed minden egyes pillanatát!

Ha többet olvasnál történetemről az inzulinrezisztenciával kapcsolatban az alábbi gombra kattintva töltsd le a 7 pillér című e-bookomat.

 

Written by Betti

Leave a Comment