Tedd a mai napod csodálatossá!
Csak ülök és bámulok magam elé ilyenkor. Közben, mint egy mozi futnak a pillanatok a fejemben, amikor elégedetlen voltam, kicsinek és tehetetlennek éreztem magam és mindegyik mellé oda kerül egy kép egy gyönyörű nőről, egy anyáról, akinek az élete sokkal-sokkal nehezebb, mint az enyém. És már nem fáj a saját megbélyegzésem és kicsiségem.

Egy gyönyörű, egészséges nőt látok magam előtt. Fiatal, kedves, okos és van egy édes pici gyereke. Irigylésre méltó.

Megtudom, hogy az édes pici lánykája koraszülött, alig félidősen a 24.hétre született. Csodás, hiszen él és fejlődik! És kiderül, hogy emiatt a korai születés miatt nem lát, és soha nem is fog. Nem beszél, és soha nem is fog, mert egyszerűen nem létezik az agyának az a része, ami lehetővé tenné ezeket a funkciókat. Sajnos, a hiányosság nem csupán ezt a két területet érinti.

El sem tudom képzelni, azt a fájdalmat, amikor megfogan egy gyermek, megszületik és egy állapotnál tovább nem fejlődik. Sohasem. Anyaként soha nem látni a gyereket szaladni, nem megmutatni a világot, nem hallani a hangját… és még sorolhatnám, ami egy egészséges gyerekkel megadatik.

El sem tudom képzelni a felnőtt állapotot, amikor arra kell berendezkedni, hogy a NEHÉZ nem múlik el. Minden nap, minden pillanatban ott van és helyt kell állni. Fel lehet ezt dolgozni? Hogyan nem nyomorodik bele az ember lelkileg?!

Szóval csak ülök és bámulok magam elé. És nagyon, de nagyon hálás vagyok az Életemért! Pontosan úgy, ahogy van. Az inzulinrezisztenciámért, a munkámért, a szabadidőmért, a családomért, a változtatási képességemért és mindenért. Ebből is látszik, hogy csak rajtam múlik, hogy mihez képest aposztrofálom magam kicsinek, tehetetlennek, szerencsétlennek. Szerintem dönthetek arról, hogy érzem magam a világomban és ma úgy döntök, hogy szuper napom van.

 

Written by Betti

Leave a Comment