Időtánc-inzulinrezisztensvagyok.hu
Gabriella

Gabriella

Tudom, hogy most több idő kimaradt, mióta olvashattátok az írásomat, de az elmúlt két hét elég nehéz volt számomra.

A stimuláció viszonylag problémamentesen zajlott, bár már akkor is puffadtam, de az elején nem jelentkeztek túlstimulációra utaló jelek. Szépen nőttek a tüszőcskék, és az 5. ciklusnapon még a véreredmény is jó volt (ösztrogén 450). A doktor bácsi azt mondta, ez nagyon jó, jó a kezdés. Ez volt pénteken.  Mentek tovább az injekciók, és következő héten kedden kellett mennem következő vérvételre és ultrahangra. Ekkor már 2100 volt az ösztrogén, tehát 3 nap alatt elég szépen megugrott, de még ekkor sem volt annyira vészes, mint pl tavaly, amikor ilyenkor már majdnem 8000 volt. A doki ekkor azt mondta, hogy pénteken (január 27-én leszívás), nem húzzuk tovább.

Nagyon izgultam, de tudtam, hogy jó kezekben vagyok. Csütörtökön már nem dolgoztam, hogy fel tudjak készülni a pénteki napra. Reggel 8-ra kellett menni. Köntöst, papucsot kell vinni, minden mást ott adnak (hálóing, stb). A tanácsom az a leszívás előtt állóknak, hogy vigyetek magatokkal túró rudit, izotóniás italt, és ha kiengednek benneteket az őrzőből, akkor ezt egyétek, igyátok,és ettől megnyugszik a gyomrotok. Nem lehet tudni, ki hogy reagál az altatásra. Ezzel el tudjátok kerülni a hányingert és az esetleges hányást.

Pénteken reggel 7-kor indultunk, és 8-ra oda is értünk a Kaáliba.. Ott beirányítottak a pihenő helységbe, ahol több lánnyal együtt vártuk a sorunkat. Én nem sokkal 10 előtt kerültem sorra. bekísértek a műtőbe, felfeküdtem, beszúrták a branült, és utána próbáltak altatni először nem sok sikerrel 😀 😀 Aztán végül csak sikerül elaltatniuk, de utána a doktor bácsi elmesélte, hogy nagyon aktív voltam a leszívás alatt, állandóan ficánkoltam meg mocorogtam. 😀 😀

11 sejtecskénk lett. Ebből 10 volt jó, és 6 termékenyült meg szép szabályosan, ők utána szépen osztódtak is tovább. Viszont a leszívás után nagyon fájt a hasam. Estére is rossz volt, fájt leülni, felállni, a pisilés az igazi kínszenvedés volt….Aztán jött a hétvége, és elkezdtem puffadni is. Egyre rosszabb volt. Hétfőn telefonáltam az orvosomnak, hogy mi a helyzet, és keddre be is rendelt infúzióra, mert mondta, hogy ez a puffadás félig meddig természetes, de nem biztos, hogy jó. Kedden lement az infúzió, és a biológusok mondták reggel, hogy szerdáig viszik a gyerkőcöket, hogy 5 naposak legyenek. tehát szerdára volt betervezve a transzfer (beültetés). Viszont a míg a keddi infúzió csepegett, addig megvitatták, hogy mi legyen, vagyis a nővérke, aki adta az infúziót bement a dokimhoz megbeszélni, hogy akkor hogy legyen a szerda. A dokim úgy döntött, hogy előbb látni szeretné a hormoneredményem, tehát reggel mennem kell vérvételre, aztán megnéz UH-val is, mert ez így nem természetes, és még egy infúziót is kapok.

Szerda reggel levették a vért, bekötötték az infúziót. Aztán 11 után bementem a dokihoz, és mondta, hogy szó se lehet transzferről, mert a véreredményem 3x hígításban is annyira rossz, hogy nem csináljuk meg. Nem akarja, hogy kórházba kerüljek, és innen egyenes út vezetett volna oda.

Abban maradtunk, ha megjön a mensesem, akkor a ciklus végén (25 nap körül) megyek egy UH-ra, és az azt követő ciklusban visszakapom a pindúrokat, ha minden stimmel.

Úgyhogy most a várakozás időszaka zajlik, de nem sokat kell már aludni addig.

Jelenleg itt tartunk, majd jövök a további fejleményekkel.

Jó olvasgatást!

 

Written by Betti

Leave a Comment