stressz, inzulinrezisztencia
Három dologról írok ebben a bejegyzésben. 1. Hogy miért fontos egy inzulinrezisztensnek a stressz kérdésével foglalkoznia? 2.  Hogy megtaláltam a saját stresszmentesítő eszközeim határát és 3.  Hogy miben ‘is’ más a mindfulness a tapsztalataim szerint?
Miért is fontos számomra a stressz kérdésével foglalkozni?

Az inzulinrezisztencia diagnosztizálásánál, az endodoki és a dietetikus (jó esetben) elmondják, hogy mire kell figyelni, mi az ami javítja illetve rontja a sejtek inzulin érzékenységét. A stressz a ‘rontja’ csapatában játszik. Ha tudni szeretnéd mire kell figyelnünk, készítettem egy infografikát ezzel kapcsolatban, amit ebben a facebook posztomban meg is osztottam.

A másik kellemetlenség, hogy amikor stresszes helyzetbe kerülök kisebb-nagyobb mértékben elkezdek izzadni, ami nagyon zavar és mivel nagyon zavar még inkább izzadok. Nem egy alkalommal előfordult, hogy reggel eleve bekészítettem a táskámba egy tartalék felsőt és teljes tisztasági szettet – minden eshetőségre felkészülve.

Szerencsére nem jellemző, hogy annyira elöntene a düh, hogy alig jön ki hang torkomom – kivéve ma reggel, amikor 5.50-kor egy földmunkákat végző cég óriási autója beszorulva érezte magát a mi pici egyirányú utcánkba, és nyomta a hajókürtnek megfelelő hangú dudát, mert addig ért a sofőr esze a megoldásban. 6 óra egy-két perckor hívtam fel a fent említett céget (reméltem felébresztem az illetőt, akinél a megadott telefon kicsöng ;-)) dühtől elfúló hanggal az igen balfék módon megtervezett útvonal miatt, ugyan szóljon már valaki a kivételes értelmű sofőrnek, hogy nem lesz megoldás a hajnali dudábakönyöklés jelen helyzetére.

stressz, inzulinrezisztencia

Eszközeim határait feszegettem volna…

Évek óta gyakorlom a meditáció különböző típusait, de elérkezett egy pont néhány hónappal ezelőtt, amikor már nem megnyugvást adott, hanem egyre feszültebb lettem tőle. Sajnos ugyanígy jártam a festéssel, rajzolással is. Befeszültem, száguldoztak a gondolataim, az érzelmeim a gyakorlatok közben, és alig vártam, hogy vége legyen annak, amit csinálok. A két tevékenység elvesztése közül talán az alkotást bántam inkább, de nem igazán tudtam merre is van az előre.

A mindfulness a Headspace mobil alkalmazás formájában köszöntött be hozzám. Hamar azt vettem észre, hogy végre ismét van 10 perc a napom során, amikor távol maradnak a zakatoló gondolatok és az önmarcangoló érzelmek.

Karácsonyra annyira beleszerettem a tapasztalások nyújtotta élményeimbe, hogy meg akartam tanulni a módszert teljes egészében. Egy ilyen tanfolyam lett végül a karácsonyi ajándékom a férjemtől. 🙂 Mostanra pedig már a tanfolyam felénél járok. 😀

Miben is ‘más’ a mindfulness?
  • Megengedő – arra kondicionál, hogy elfogadjam azt, ami van. Amit érzek, amit gondolok. Egy olyan embernek, mint nekem – aki az állandó tökéletesítésre törekszik minden szinten – egy wellnessel felér, a lehetőség, hogy valami éppen úgy van jól, ahogy van.
  • Elfogadó – minden alkalommal elhangzik a gyakorlás során, hogy a feladatot nem tudom elrontani. Ez egyszerre felszabadító, egyszerre nehéz.
  • Gyakorlatorientált – kevés dumcsi, sok gyakorlás pontosan azért, hogy mindenki maga tapasztalja meg az eredményeit.
  • Saját tapasztalatra épülő – van egy un. tanuláspiramis, ami azt mondja, ha valamit olvasol, ha valamit tanulsz, ha valamit tanítasz, és ha valamit csinálsz, a maradandó és később felhasználható tudásban ég és föld a különbség.
  • Kedves és határozott – a kedvesség ömnagunk felé nagyon fontos, ezekben a gyakorlatokban méginkább megtapasztalom ezt testközelből.
  • Nem célja a relaxácó, de lehet mellékterméke.
  • Önfegyelemre tanít szelíden – rengeteget tanultam arról, hogyan lehetek jobb, ügyesebb, az idejét jobban beosztó ember és ezeket mindig igyekeztem is megtapasztalni, hogy tudjam, mi az, ami valóban jól működik. – Erre a tudásomra támaszkodom, amikor nektek időszervezésről vagy önszervezésről írok. – De bármilyen tanulás vagy változtatási szándékom is volt, mindig az önfegyelem volt az, ami nélkül ezeket nem lehetett volna megvalósítani. Eddig, ha önfegyelemről volt szó, kevés esetben kaptak teret a szelíd megoldások. Márpedig az önfegyelem elsajátítása nem egy drasztikus módszer eredménye lesz, hanem az önmagunk felé tanúsított kedves, kitartó szelídségé. Gondolnád, hogy éppen ez a célbaérés kulcsa? Nálam bejött. 🙂

Remélem hasznos volt számodra ez a bejegyzésem is, ha van kedved elolvasni én hogyan kezdtem hozzá az inzulinrezisztens életmódomhoz és miket tanultam az utam kezdetén, kattints ide és töltsd le az erről szóló írásom.

Szeretettel,

Betti

 

Written by Betti

    1 hozzászólás

Leave a Comment